Nehéz egy válást érzelmileg feldolgozni, és nehéz utána belevágni egy új kapcsolatba. Ha válásra kerül a sor, számos hibát elkövethetünk, ami negatívan hat új kapcsolatunkra. Íme, néhány jó tanács azoknak, akik válás előtt állnak.
A házasság intézménye sokat változott az elmúlt évtizedek alatt. Régen elvárás volt a holtomiglan-holtodiglan, de a mai ember érzelmi igényei már mások. Mégsem szabad szegre akasztani a házasságot mint olyat, mert a gyerekek szempontjából még mindig egy működőképes családban felnőni a legjobb. Ám eljöhet egy pont, amikor a szülők kapcsolata már nem harmonikus.
Ez nem azt jelenti, hogy rossz döntés összeházasodni a párunkkal: a házasság megkötése és fenntartása jó döntés mindaddig, amíg mindkét fél jól érzi magát benne. Viszont akkor, amikor ez már nem így van, tudatosítani kell, hogy a házasság nem felbonthatatlan szövetség, és nem feltétlenül kell örökké tartania.
Mégis nehéz meghozni a döntést, hogy elválunk, hiszen a válás szeretetvesztéssel járó, fájdalmas folyamat, melynek során sok hibát elkövethetünk. Ez aláaknázza következő kapcsolatunkat, vagy akár megakadályozza, hogy új kapcsolatunk legyen. De hogyan csökkenthető a válás okozta trauma?
Váljak vagy ne váljak? Hozd meg a döntést!
Természetes, hogy amíg van esély a házasság megmentésére, addig próbáljuk megmenteni a házasságot. Ehhez persze mindkét félre szükség van – ha csak az egyik próbálja, az kevés. Előfordul, hogy az egyik fél válni szeretne, a másik foggal-körömmel ragaszkodik a kapcsolathoz. Ez esetben nehéz küzdelem vár rájuk.
Kérdés, hogy minek ragaszkodni egy olyan kapcsolathoz, amelyben már nem élünk meg intimitást, és egy olyan személyhez, aki már nem ad nekünk szeretetet. Az ember alapvető igénye nem a házasság, hanem a szeretet. Ha a párunk már nem tud nekünk szeretetet adni, akkor nekünk is jobb, ha elengedjük. Persze, ezt nagyon nehéz belátni, főleg ha már hosszú házasság van mögöttünk.
Amikor már csak neheztelést és beszűkülést élünk meg a párunk mellett hála és lelki gyarapodás helyett, szembe kell nézni a ténnyel, hogy vége.
Ne hivatkozz a gyerekre!
Bárhogy is döntünk, fontos, hogy döntésünkért vállaljuk a felelősséget. Nem ritka, hogy párok működésképtelen házasságban maradnak együtt a „gyerek miatt”. Feltételezik, hogy a gyereknek jobb, ha nem válnak el, ezért feltétlenül együtt kell maradniuk.
Pedig nagyobb traumát okozhat a gyereknek, ha egy diszfunkcionális családban nő fel. Azok, akik úgy nőttek fel, hogy a szüleik folyton veszekedtek, felnőttként azt szokták mondani, sajnálják, hogy nem váltak el a szüleik – ráadásul pont rájuk hivatkozva.
A rossz házasság olyan sérüléseket okoz a gyereknek, amelyek kívülről nem láthatók. A metakommunikáció, a kimondatlan, de a gyerek által érzékelt düh nagy feszültséget okoz.
Ha nincs meg az intimitás, a gyengédség a családi légkörben, az rontja a gyerek esélyeit a felnőtt életben, mivel az intimitásra, örömre való képessége nem fejlődik ki. Ráadásul arra se lát mintát, hogy a házasság nem egy olyan elhibázott döntés, aminek a terhét egy életen át cipeljük. Igenis lehetséges változtatni.
És lehetséges új párt találni is. Sokan vannak, akik elválnak ugyan, de aztán a gyerekre hivatkozva nem keresnek új párt. Ilyenkor az illető mintegy pajzsként húzza maga elé a gyereket, mert nem akar szembenézni saját félelmeivel. Azzal a félelemmel, hogy ő nem vonzó nő vagy férfi, hogy ő (már) nem kell senkinek.
Akiknek ilyen félelmeik vannak, azok gyakran a válásról szóló döntést se képesek meghozni. Ragaszkodnak a kapcsolathoz, akármilyen rossz is.
Éld meg a fájdalmat és tarts önvizsgálatot!
A vonatkozó kutatás szerint a válással járó gyászmunka még keményebb dolog, mint a haláleset utáni gyász, mert a veszteséghez kudarcélmény is társul. Ezt a gyászmunkát nem ajánlatos „megspórolni”, mert ha ezt tesszük, következő kapcsolatunk látja kárát. Megoldatlan problémáinkat átvisszük az új kapcsolatba is, hiszen amit nem dolgoztunk fel, az újratermelődik bennünk.
Sokan szeretnék megúszni a fájdalmat, ezért úgy tesznek, mintha nem létezne. Ezzel azonban saját magukat csapják be. Aki nem képes szembenézni a fájdalommal, annak elvész az a képessége, hogy őszintén elfogadja és megélje egy új kapcsolat örömeit. Önvédelemből kerülni fogja az érzelmeket, takarékra veszi a szenvedélyt és nem merül bele a pillanat élvezetébe.
Pedig bizonyára mindenki azt szeretné, hogy a következő kapcsolata értékesebb és teljesebb legyen. Ám ennek érdekében fel kell dolgoznia a válást, el kell viselnie a veszteség fájdalmát, és meg kell vizsgálnia saját működési mintáit.
Ha levonjuk a tanulságokat az elrontott kapcsolatból, akkor nyílik esélyünk egy jobb kapcsolatra, mert hasonló helyzetekben most már másképp fogunk reagálni. Így az új kapcsolatba már bölcsebben kezdünk bele.
Sajnos, ehelyett sokan a haragot választják, persze nem tudatosan, ezért durvul el végül oly sok válás. A harag sok esetben menekülés a fájdalomtól: amikor haragszunk, olyankor kívül marad rajtunk a probléma: a másik a hibás, nem mi. Nem a saját esendőségünkkel vagy alkalmatlanságunkkal kell szembenézni.
Sajnos, erre a társadalmi normák is ráerősítenek: a nyugati kultúrában a haragot jobban elfogadja, elnézi a társadalom, mint a fájdalom őszinte kimutatását, a könnyeket, vagy azt, ha nyíltan beszélünk arról, ami bánt minket.
Ugyanakkor a válás miatti gyász folyamata minden embernél másképp zajlik le. Minden ember lelki működése más. Van, akinek egyszerűen muszáj haragot éreznie: szüksége van rá ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a fájdalommal. Így a harag érzését sem szabad kerülni, mert fontos lehet a továbblépéshez.
Nézz szembe a válás okozta veszteséggel!
Megrendítő, de fontos lépés végiggondolni, hogy mi az, amit a válás miatt elveszítünk. Számba kell venni minden apró örömöt vagy megszokást, ami a másikkal közös életünket jellemezte, és egyenként elengedni mindent, ami értékes volt a számunkra.
Mi mindent kell válás esetén feladni? Először is el kell engednem a reményt, hogy boldog lehetek a másikkal. Fel kell adnom a közös álmokat, és nem utolsó sorban a házastársi esküt. Tudomásul kell vennem, hogy ezentúl nincs társam, akivel megoszthatom örömömet-bánatomat. Nem lesz, aki felébreszt reggel, megfőzi a kávét, a becenevemen szólít és így tovább.
Mi mindent kell válás esetén elfogadni? Mindenekelőtt azt a gondolatot, hogy a gyerekeim csonka családban fognak felnőni.
Könnyebb továbblépni, ha felmérjük a veszteség nagyságát, ha mindent egyenként számba veszünk és elgyászolunk. Az is segíthet, ha belegondolunk, hogy így jobb lesz mindkettőnknek: ha külön leszünk, szabadabban és boldogabban élhetünk.
A válás mindig nagy változás. Akár egy személytől, akár valami szeretett dologtól válunk meg, a dolog mindig arról szól, hogy magunk mögött hagyunk valamit, lezárunk az életünkben egy korszakot. Ugyanakkor tovább is lépünk valami új felé, átlépünk egy másik életszakaszba.
Hasonló érzésekkel jár, amikor egy fiatal kirepül a családi fészekből, vagy amikor az ember munkahelyet vált. A különbség annyi, hogy ezek a változások örömteliek, vagy azok is lehetnek. A válást azonban a legtöbb ember negatívan éli meg. Ha épp válás előtt állsz, gondolj arra, hogy a végeredmény, az új életed lehet örömteli! Végül mindketten jobban jártok majd.
Szólj hozzá a cikkhez!