Szép Ilonka és Mátyás király, avagy mi történt az erdőben?

Szép Ilonka. Orlai Petrich Soma festménye.
Szép Ilonka. Orlai Petrich Soma festménye (részlet). Forrás: Wikimedia Commons

Az alábbi írás a Regényes történelem c. rádióműsor 2012. április 7-i, Szép Ilonkáról szóló adása kapcsán született, amely a nava.hu honlapon hallgatható meg. Szabad műsorok / Csatorna szerint / Kossuth Rádió, aztán be kell írni a keresőbe: Regényes történelem. Bővített keresésre kattintani, Rendezés: Adásnap szerint növekvő. Link: https://nava.hu/id/1364716/

FIGYELEM! Az alábbi cikk nem általános iskolás gyerekeknek szóló verselemzés! Felnőtt-téma és gondolatmenet található benne.

 

Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című elbeszélő költeménye már az első kiadáskor nagy népszerűségre tett szert. Sokan csodálták a benne megjelenő finom lélekrajzot és hangulatábrázolást. Nekem is az egyik kedvencem, ezért nagyon örültem, amikor a Regényes történelem című rádióműsor egyik adásában azt próbálták kideríteni, hogy vajon lehetett-e valóságalapja a történetnek. Létezhetett-e szép Ilonka? Találkozhatott-e a fiatal Mátyás király a szép köznemes-lánnyal egy vadászaton a Vértesben (ahol egyébként található egy Szép Ilonka-forrás). A műsornak ezt a részét most nem ismertetem, bár nagyon érdekes, ugyanis a vers értelmezésének problematikája sokkal jobban izgat. Mert mindig abban a hiszemben éltem, hogy ez egy tragikusságában is szép szerelmi történet, de a rádióműsor valami egész másnak mutatta be, mint aminek gondoltam.

Nem tudom, másokban hogyan él ez a vers, vagy egyáltalán gondolnak-e róla valamit. Attól tartok, napjainkra egyre kevesebben ismerik, és kezd megkopni, feledésbe merülni, de maga a tény, hogy a rádióban szóba került, jelzi, hogy azért még mindig foglalkoztatja az embereket – ha másokat nem is, legalább az irodalomkedvelőket. Aki ismeri, annak egész biztosan van egy képe arról, hogy mi történik a versben a bájos hősnő és a fiatal király között. De vajon ha a laikus olvasó meghallgatja ezt a rádióműsort, utána is ugyanazt gondolja-e? És nem fog-e csalódni, esetleg meg is neheztelni, amiért „elrontják”, „befeketítik” számára a verset? Mert a mai hivatalos irodalomtörténet álláspontja erről a műről egészen meghökkentő. Ha feltételezzük, hogy a közrádióban mindig a hivatalos álláspont hangzik el, és a legautentikusabb személyek szólalnak meg, akkor talán nem túlzás azt mondani: manapság a verset úgy „kell” érteni, hogy szép Ilonkát meggyalázza, megrontja az erdőben a vadásznak öltözött, kalandot kereső fiatal Mátyás király. 

 

Szegény meggyalázott szép Ilonka, ezekre a szavakra kaptam fel a fejem. Mert ha az ember valamit nem ért, akkor felfülel. Meggyalázott? Hogyhogy? És miként kell ezt a szót érteni ma, amikor gyakorlatilag már kikopott a nyelvből? Szép-szép, hogy egy rádióműsorban nem használnak durva kifejezéseket, de azért a finomításnak is vannak határai. Mert nem fogalmaznak egyértelműen: ez a szó túlságosan elfedi, hogy mire is gondolnak. Nekem első hallásra az jut róla eszembe, hogy szép Ilonkát megerőszakolták. Szerintem ebben az értelemben használták a „meggyalázni” szót régen, a bántalmazás jelentésköre van benne. Pedig a versben nem történik ilyesmi. Vagy mégis?

Pontosan ez az izgalom Szép Ilonka történetében, hogy itt egyfelől valami csúf dologról van ugye szó, ami nagyon finoman említtetik és utaltatik csak kimondatlanul, másfelől pedig valami szent és magasztos dologról…” (Pécsy Ágnes irodalomtörténész)

„…Hogyan válhatott ez a megejtett, megszédült ifjú áldozat éppen a szűzi báj és szendeség szimbólumává a leghazugabb korszak, az álszent biedermeier korában, s hogy őrizte meg önmaga dicsfényes legendáját a marxista értékelés idején.” (Szabó Magda)

„[Vörösmarty] a megesett lány testi-lelki állapotát és a világban elfoglalt megalázó helyzetét festi leheletfinoman, a szemérmes olvasót sem sértve. Olyannyira diszkrét e rajz, hogy mindazt, ami benne foglaltatik, valóban nem volt nehéz a későbbi elemzések során szelíden félreérteni.” (Baróti Dezső)

„…A történet alapvetően pikáns, szerelmi jellegét a recepció erkölcsileg soha nem tudta feloldani, hiszen az árulkodó tételmondatot: Hervadása líliomhullás volt… csak nagyon nehezen lehetett félreérteni vagy félremagyarázni.” (Margócsy István)

A (…) metaforikus bizonytalanság (akkor most pontosan miként is kell értenünk a hervadást?) nem  segít eldönteni bűn és ártatlanság dilemmáját. (…) S hasonlóképpen bizonytalanok lehetünk a kérdés  eldöntésében, amennyiben az elbeszélés felől nézzük a dolgot.” (Vaderna Gábor)

A fenti idézetek a XX. és XXI. század jeles irodalomtörténészeitől származnak, akik már egész másként látják szép Ilonka történetét, mint XIX. századi kollégáik. Így eshetett meg, hogy a Szép Ilonkáról szóló rádióműsorban is finoman arra céloznak, hogy ezzel a lánykával valami nagyon csúnya dolog történik, amit – és ez volna a csavar a dologban – éppen a legnagyobb, legdicsőségesebb magyar király, Hunyadi Mátyás tesz vele. És ahogy én sem, a riporter sem érti, hogy ez hogyan lehetséges – pedig nem a XIX. században vagyunk már, gyakorlatilag nem létezik olyan szörnyűség, amit a mai ember ne tudna elképzelni vagy ne volna hajlandó feltételezni. És mégis felmerül ez a kérdés az emberben még ma is.

A továbbiakban ezt a témát fogjuk körüljárni. Hiszen a rádióműsorban az egyik riportalany úgy értelmezi a verset, hogy Mátyás király meggyalázta (azaz megerőszakolta) szép Ilonkát az erdőben, és ez így annyira erős, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy Vörösmarty egy ilyen történetet akart volna írni.

A lap aljára ért, kattintson a következő oldalra!

Írd te az első hozzászólást!

Szólj hozzá a cikkhez!

A csillagozott adatok kitöltése kötelező. Az email címed nem fog megjelenni.


*