A testvérek közötti versengés jelensége olyan régi, mint Káin és Ábel története. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyűlölik egymást. Ahogy egy fiatal lány elismerte: „Valahol a szívem mélyén érzem, hogy szeretem a bátyámat. Hogy miért, azt nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy így van.”
Vajon miért van a testvéri szeretet olyan mélyen elveszve bennünk, és miért van a felszínen állandó veszekedés vagy ellenségeskedés? Miért olyan nehéz kijönni a testvérünkkel?
A veszekedés okai
Egy családsegítő szervezet munkatársa szerint minden családban vannak bizonyos anyagi és érzelmi „erőforrások”, amelyek végesek. Erőforrásnak számít minden a szülői szeretettől a zsebpénzen át a játékokig vagy műszaki cikkekig, ruhákig. „Amikor a testvérek veszekednek, ezekért a forrásokért versengenek.”
Kati és öt testvére például három szobán osztozik. Kati sokszor érzi úgy, hogy szeretne egyedül lenni, de nem tud. „Szeretném kizárni őket, de mindig ott vannak.”
A háztartási munkák, ház körüli feladatok elosztása körül is támadhat vita a testvérek között. Az idősebbek sokszor rossz néven veszik, ha elvárják tőlük, hogy ők végezzék el a munka nagy részét. A kisebbek viszont azt veszik rossz néven, ha nagyobb testvérük utasítja őket valamire, ez esetben könnyen megmakacsolják magukat.
Ugyanakkor az idősebb testvérnek a több feladattal járó nagyobb felelősség mellé több kiváltság is jár, ami miatt a fiatalabbak féltékennyé válhatnak. „Rosszul esik, hogy a nővérem eljárhat szórakozni, én meg nem” – panaszolta egy kamaszlány. Azt is elismerte, hogy mindent megtesz azért, hogy elrontsa a nővére bulizásait.
Előfordul, hogy azért sok a veszekedés két testvér között, mert nagyon különböző a személyiségük. A 17 éves Diána szerint ha valakivel minden nap együtt kell lenned, és minden nap el kell viselned ugyanazokat a bosszantó dolgokat, amiket az illető csinálni szokott, az végül az agyadra megy.
Otthon mindenki önmaga lehet, ezért szeretünk otthon lenni. Nem kell viselkedni, nem kell a jó oldalunkat mutatni. Ez bizonyos értelemben szabadságot ad, másrészt viszont azzal jár, hogy a rossz szokásainkat is kiéljük, akkor is, ha a másikat bosszantja.
Otthon olyan vagy, amilyen valójában vagy, és ez sokszor azt jelenti, hogy nem vagy udvarias, sem kedves, sem tapintatos.
Gyakori oka szokott lenni a testvérek közötti viszálynak az is, ha a szülő valamelyikükkel kivételez. Ilyenkor az illető megkaphatja azt, hogy „te vagy a mama kedvence!”.
Pszichológusok szerint lehetetlenség, hogy egy szülő minden gyerekét egyformán szeresse, mivel a gyerekek különböző személyiségek, és minden személyiségtípus másként hat egy adott emberre. Ez azt jelenti, hogy a szülőből is más és más reakciókat váltanak ki a különböző személyiségű gyerekei.
Hogyan lehet elkerülni a veszekedést?
Vannak módszerek a félreértések elkerülésére, a veszekedés megelőzésére. Az egyik a gondolatcsere és a megegyezés. Még azelőtt meg kell állapodni, hogy az indulatok kirobbannának.
Ha például az a gond, hogy úgy érzed, nincs magánszférád, magánéleted a testvéred miatt, akkor próbálj meg beszélni vele erről! Egy olyan időpontban üljetek le beszélgetni, amikor ez a kérdés épp nem a legégetőbb probléma a számodra, mert így nyugodtabb, indulatmentesebb lesz a kommunikáció.
Mondd el a testvérednek, mi a problémád és dolgozzatok ki egy időbeosztást, ami mindkettőtöknek megfelel! Ha közös szobátok van, akkor osszátok be, mikor kié lesz a szoba, mikor ki hívhat vendéget stb. Nagyon fontos, hogy később tartsátok is magatokat ehhez a megállapodáshoz.
Légy szavahihető! Ha igent mondasz, akkor az tényleg legyen igen, ha nemet, akkor az tényleg legyen nem. A megbízhatóság és a korrekt, tisztességes hozzáállás a felnőttség egyik alapköve. Ha megígérsz valamit, akkor tartsd be, amit ígértél, és ha megállapodtok valamiben, akkor tartsd tiszteletben a megállapodást!
Persze előfordulhat, hogy valami közbejön, ami miatt nem tudod tartani a szavad. Ha rajtad kívül eső okból nem tudod tartani magadat a megállapodáshoz, akkor is legyél korrekt. Például ha tudod, hogy adott időpontban nem tudod majd átengedni a szobát a testvérednek, akkor szólj neki előre, és ne az utolsó pillanatban állítsd kész tények elé!
Gyakran támad vita abból is, hogy a tulajdonjog mint olyan nem érvényesül a családban. Például az egyik testvér elveszi azt, ami a másiké, felveszi a ruháját, elhasználja a samponját stb. Rosszabb esetben ezt úgy teszi, hogy engedélyt sem kér.
Egy tizenéves lány elpanaszolta, hogy a nővére anélkül használja a dolgait, hogy megkérdezné őt. „Még a kozmetikai szereimet is használta, és aztán még volt képe azt mondani, hogy nem jó fajtát vettem!” Vagyis az egyik pimaszságot egy másikkal tetézte meg.
Ha végképp nem tudtok szót érteni egymással, akkor forduljatok a szüleitekhez. A szülői feladatok közé tartozik vitás esetekben a bírói feladat ellátása, de mielőtt anyukátokra bíznátok, hogy tegyen rendet, érdemes megpróbálni magatok között rendezni a vitás kérdést.
Többre fogtok jutni, ha a jogaitokhoz való ragaszkodás helyett inkább arra törekedtek, hogy bizonyos keretek között megosszátok egymással a holmijaitokat. Az irigység nem szép, de a szemtelenség sem az, és az sem, ha kérés nélkül elveszitek a másét. Ezért inkább próbáljatok megegyezni a kölcsönkérés szabályait illetően. Egész más, ha a testvéred úgy használja valamelyik holmidat, hogy előtte elkérte tőled, és te igent mondtál.
Na de mi van akkor, ha az okoz állandó perpatvart, hogy a testvéred személyisége nem illik össze a tiéddel? Bizony, előfordul, hogy az egyik ember egyénisége borzolja a másik idegeit. És bizony, van, hogy két össze nem illő személyiségű gyermek ugyanabba a családba születik.
Kibírhatatlannak érzed a tesódat? A rossz hír az, hogy ezen nem tudsz változtatni. Egyes tulajdonságok változhatnak, de az ember alapszemélyisége, vérmérséklete nem változik, vagyis a testvéred egész életében ilyen marad. És te magad is csak bizonyos mértékig leszel képes megváltozni, mert neked is van egy alapszemélyiséged, ami állandó, vagyis a bőrödből nem bújhatsz ki.
Ilyen esetben egyetlen megoldás létezik: megpróbáljátok szeretetben elviselni egymást. A kulcs az alkalmazkodás, és azoknak a kellemetlen érzéseknek a csöndes eltűrése, amelyeket a másik ember nemkívánatos személyiségjegyei kiváltanak benned.
Gondolj arra, hogy mindenkinek vannak hibái, jellembeli fogyatékosságai. A testvéred valószínűleg ugyanannyi hibádat fel tudja sorolni, mint ahány hibáját te számon tartod. Jobb nem belemenni olyan vitába, amelyben egymás fejéhez vagdossátok azokat a rossz tulajdonságokat, amelyeket utáltok a másikban. Ez sehova nem vezet, csak sértődéshez és hosszas mosolyszünethez.
Ne legyél durva a testvéreddel, szándékosan ne bántsd meg! Tedd félre a rossz érzéseket, a haragot, amit egy-egy megjegyzése vagy tette kiváltott, és próbálj kedves lenni, akkor is, ha ez nehezen megy.
Még a szándékos gonoszkodásra se válaszolj gonoszkodással, mert akkor olyan háború alakul ki köztetek, aminek soha nem lesz vége, és amely mindkettőtök lelkében csak rombolni fog.
A lap aljára értél, kattints a 2. oldalra!
Szólj hozzá a cikkhez!