„Emlékszem arra a napra, amikor apa elhagyott minket. Igazából nem értettük, mi történt. Anya elment dolgozni, mi pedig a húgommal csak ültünk az ablaknál és aggódtunk, hogy nem fog-e ő is elhagyni minket.” – mesélte egy lány, akinek elváltak a szülei.
Úgy tűnik, a válás olyan helyzetet teremt, amely leginkább a világvégére hasonlít. Gyakran érzelmi lavinát indít el, amely maga alá temeti az elvált szülők gyerekét. Szégyen, harag, szorongás, félelem az elhagyatottságtól, a magánytól, bűntudat, depresszió és a gyászhoz hasonló mély veszteségérzés jelentkezhet, sőt, akár még bosszúvágy is.
Ha a szüleid a közelmúltban váltak el, akkor talán te is ebben a lelkiállapotban vagy most. A normális az volna, ha édesapád és édesanyád együtt nevelnének fel és mindketten egyformán részt vennének az életedben, vagyis naponta láthatnád őket.
A válás megfosztja a gyermeket az egyik szülő, többnyire az apa jelenlététől. Ez a veszteség könnyen okozhat lelkifurdalást. Úgy érezheted, azért vették el tőled az egyik szülődet, mert nem voltál jó, nem viselkedtél úgy, ahogyan kellett volna.
Ráadásul téged nem kérdeznek meg, hogy melyikükkel akarsz élni. Pali 7 éves volt, amikor a szülei elváltak. Nagyon felnézett az apjára és vele akart volna maradni, de édesanyja felügyeletére bízták. A gyermek ebben a helyzetben tehetetlen és kiszolgáltatott. Nem ő dönt az életéről, hanem a szülei és a hatóságok.
Miért válnak el a szülők?
Azért, mert problémák vannak a házasságukban. A válás előtti időszakban feltehetőleg sokat hallottad őket veszekedni, így talán magad is sejtetted, hogy valami baj van. De még így is megdöbbenthet, amikor sor kerül a válásra.
Előfordul azonban, hogy semmit nem sejtesz, mert a szüleid titokban tartják a problémáikat. Vannak gyerekek, akik soha nem hallják a szüleiket veszekedni, ezért villámcsapásként éri őket, amikor anya és apa, akikről azt hitték, jól megértik egymást, egyszer csak elválnak.
Sok esetben a válás az egyik szülő hűtlenségének következménye. Más esetben az apró sérelmek gyülemlenek fel, és a harag, a dühkitörések, egymás vádolása, ócsárlása már olyan méreteket ölt, hogy a helyzet tarthatatlanná válik. Előfordul, hogy valamelyik szülő (rendszerint az apa) tettlegességre vetemedik, ami komoly félelmet idéz elő a család többi tagjában, és arra készteti az anyát, hogy saját és gyermekei biztonsága érdekében elhagyja a férjét és beadja a válókeresetet.
De vannak olyan válások is, amelyekre nincs magyarázat, és csak gyönge kifogások hozhatók fel válóokként. Bizonyos emberek ugyanis hajlamosak a könnyebbik utat választani, így amikor problémák támadnak a házaséletükben, nem megoldani igyekeznek azokat, hanem elválnak. Ilyenkor többnyire csak azzal indokolják döntésüket, hogy boldogtalanok, vagy azzal, hogy már nem szeretik a párjukat.
Lehet, hogy a szüleid nem beszélnek veled a válásuk okáról. Ez természetes dolog, emiatt ne neheztelj rájuk! Túlságosan el vannak telve fájdalommal, és meg akarnak kímélni téged ennek a fájdalomnak az átélésétől.
Abban a lelkiállapotban, amiben most vannak, amúgy is nehéz volna a válásról beszélniük. Azonkívül kellemetlen lehet a számukra annak beismerése, hogy elszúrták a kapcsolatukat, kudarcot vallottak. (A szakítást, válást a legtöbb ember kudarcként éli meg.)
Ki a hibás?
Egy amerikai felmérésben 60 elvált családot vizsgáltak, és úgy találták, a szülők sok mindenkit okoltak a válásért: egymást, a munkaadójukat, a családtagokat, a barátokat, de egyetlenegy szülő sem okolta a gyerekét.
Bármi legyen is a válás oka, a gyerekek mindig vétlenek, és ártatlanul szenvedik el a család szétesésével járó negatív következményeket.
Tehát ne magadat hibáztasd, még akkor se, ha a szüleid válásának nincs szemmel látható oka.
És abban is biztos lehetsz, hogy a szüleid érzései nem változtak meg irántad. Azaz nem azért válnak el, mert már nem szeretnek téged. És ha szomorúak, vagy nem olyan gyöngédek veled, mint máskor, annak pusztán annyi az oka, hogy a válás nagyon megviseli őket.
A lap aljára értél, kattints a 2. oldalra!
Szólj hozzá a cikkhez!