Nemcsak egy érzés, több annál! A szerelem sokat ad nekünk pszichológiailag, de azért nem olyan nagy baj, hogy nem tart örökké.
Számos kutatás igazolja, hogy a szerelem fokozza a teljesítményt, felgyorsítja a személyiség érését – még akkor is, ha érzelmeink viszonzatlanok. Például akinek a serdülőkori romantika kimaradt, később nagyon nehezen tudja bepótolni és a személyiségébe építeni.
A modern életmód nem kedvez a szerelemnek, se a tartós kapcsolatnak. A média folyamatosan tökéletes férfiak és nők képeivel bombáz minket, s ezzel azt az érzést kelti bennünk, hogy választhattunk volna szebbet, jobbat, mint az a partner, aki most mellettünk van. A túl sok lehetőség érzése folyamatos elégedetlenséghez vezet, és ennek folytán nem tudjuk megbecsülni a párunkat, nem tiszteljük vagy leértékeljük.
Ez nagyon megnehezíti a tartós kötődés kialakulását, hiszen az elköteleződés lényege éppen az, hogy lemondunk a többi lehetőségünkről: csak ő és senki más. Erre a lemondásra egyre kevésbé képesek az emberek, mivel a média által keltett illúziók áldozatává válunk. Emiatt az érzelmek is nehezen mélyülnek el, pedig a szerelem fontos a személyiségfejlődés szempontjából.
A szeretet/szerelem képességét tanulni kell
A szeretet nem velünk született képesség, hanem tanult dolog. A szeretetre való képtelenség, az intimitástól való félelem hátterében kora gyerekkori élmények állnak, ugyanis életünk első éveiben dől el, hogy a bizalom vagy a bizalmatlanság lesz-e meghatározóbb élményünk, hogy lesz-e önbizalmunk vagy sem – és ez a mintázat végigkíséri életünket és párkapcsolatainkat.
A kisgyerek még nagyon kiszolgáltatott, és környezete viselkedéséből szűri le a választ élete fő kérdéseire: szerethető vagyok-e, lehet-e engem önmagamért szeretni, bízhatok-e a másikban?
Minél jobban tudunk bízni önmagunkban és a másik emberben, annál inkább képesek vagyunk arra, hogy szeretetet adjunk, és annál jobban el tudjuk fogadni a szeretetet.
Mennyi izgalmat bír ki az idegrendszered?
Aki volt már igazán szerelmes – első szerelemhez méltó intenzitással –, az tudja, hogy irgalmatlanul nagy izgalmi szinttel jár, ami megterheli az idegrendszerünket. Nem véletlen, hogy viszonylag ritkán esünk nagy szerelembe.
A szerelem pszichofiziológiás jelei nagyjából ugyanazok – szívdobogás, pillangók a gyomorban, stb. –, de ezen túl minden új partner más-más érzéseket vált ki belőlünk, hiszen mind más személyiségek, így másként is hatnak ránk. A híres szerelmespárok története bővelkedik szenvedélyes érzelmekben, ilyen szerelem jellemezte például Ady Endre költő és Léda kapcsolatát.
A nyugati kultúrában gyakran gondolunk úgy a szerelemre, mint valamiféle betegségre, hiszen ténylegesen betegséghez hasonló tünetei vannak: stressz, evés-és alvászavar, féltékenység, kényszeres zavarok. Veszélyesnek tűnik, ahogy elveszi az eszünket, ahogy „vakká” tesz, ahogy megkínoz.
Ezzel szemben a hinduk úgy tartják, a szerelmes ember nem vak, épp ellenkezőleg: ő látja a másikat a legtisztábban, mivel kinyílik a harmadik szeme, s olyan értékeket vesz észre a partnerében, amelyeket senki más.
Ha nincsenek túl nagy ellentétek, növeli az önbizalmat
A szerelemben megélt pozitív érzések mindkét fél számára megerősítő jellegűek, főleg ha összeillő személyiségekről van szó. Mert bár az „ellentétek vonzzák egymást”, vagyis izgalmas lehet egy tőlünk teljesen különböző ember, az ilyen kapcsolat sokkal több vitával és nézeteltéréssel jár.
Ha neked és a párodnak hasonló ízlésetek, értékrendetek van, akkor több boldogságérzést okoz a kapcsolat, és jobban növeli mindkettőtök önbizalmát.
Ugyanakkor a túlságosan nagy hasonlóság sem jó, mert egy idő után unalmassá válik, arról nem is beszélve, hogy aki egy tulajdonságot nem szeret saját magában, azt a tulajdonságot a párjában se fogja szeretni. Vannak tehát dolgok, amiknek ideális esetben el kell térniük, a két félnek ki kell egymást egészíteni.
Nem tart örökké – hála Istennek!
Sok embert negatívan érint, amikor érzi, hogy múlik a szerelem – még olyan is van, aki ilyenkor elhagyja a partnerét. Nem gondolunk arra, hogy a szervezetünknek, amely nagyon intelligens rendszer, szüksége van a pihenésre.
Ha éveken keresztül folyamatosan abban az izgalmi állapotban élnénk, amely az első pár hónapot jellemzi, azt az idegrendszerünk nem bírná.
Ez persze nem jelenti, hogy bölcs dolog engedni, hogy teljesen kialudjon a láng. Hosszú távon akkor tartható fenn egy szeretetteljes kapcsolat, ha vannak új ingerek, közös programok, és néha úgy tudunk ránézni a másikra, mint a kezdet kezdetén.
Még az sem lehetetlen, hogy egy hosszú kapcsolat során többször is beleszeressünk a párunkba – és valójában ez volna a jó házasság titka is.
Szólj hozzá a cikkhez!