Tulajdonképpen az egész grafikai tevékenység a vizuális memóriára épül. Mindent rögzítenünk kell a memóriánkban, a lehető legrészletesebben, hogy vissza tudjuk adni.
Bár folyton emlegetik a kreativitás és az eredetiség fontosságát, valójában nem teljesen új, amit létrehozol. Legtöbbször lopunk másoktól, anélkül, hogy tudatában volnánk. Ha felbukkan a fejedben egy kép, egy elem, egy kompozíció, honnan tudhatod, nem láttad-e már valahol? Amit látunk, elraktározódik a vizuális memóriánkban, és később előhívjuk. Akkor már nem emlékszünk, hol láttuk, és könnyen a saját ötletünknek hihetjük. Így lopunk egymástól ötleteket önkéntelenül, anélkül, hogy tisztában lennénk vele. Ez nem is annyira lopás, inkább mondjuk úgy: ihletforrásként használjuk mások munkáját.
A vizuális memória tehát kulcsfontosságú abban, hogy valakiből jó grafikus legyen. Ha nem tudod megjegyezni, rögzíteni, amit látsz, akkor nem lesz ott a fejedben az a „képgyűjtemény”, ami a munka során ötletekkel szolgál.
Ez olyan szinten igaz, hogy régen a képzőművész szakokra felvételi követelmény volt, hogy az ember a legelképesztőbb tárgyakat (léghajót, csavarkulcsot stb.) le tudja rajzolni emlékezetből. Nagyon jó megfigyelőnek kell lenni, hogy ez menjen, és nagyon jó memóriára van hozzá szükséged.
Egy igazi nagy grafikusművész vagy képzőművész gyakorlatilag mindent megjegyez. Erről tanúskodik a következő érdekes történet is. Művésznövendék vizsgázik, a tanár megkérdezi tőle, milyen kiállítást látott utoljára. A srác gyorsan bemondta egy akkoriban népszerű kiállítás címét. A tanár mosolygott. „Jaj, de jó, azt a kiállítást én is láttam. Akkor mondja el, mit gondol a harmadik teremben balról az alsó sorban levő negyedik képről!” A diák még akkor se tudott volna válaszolni erre a kérdésre, ha látta volna a kiállítást. A tanárnak ugyanis sokkal jobb vizuális memóriája volt, mint neki. Ő emlékezett a harmadik teremben balról az alsó sorban levő negyedik képre.
Ez is az oka, hogy a művésznövendékeknek a tanárok azt ajánlják: próbálják a grafikus szemével nézni a világot! Ne csak akkor legyél grafikus, amikor a számítógép vagy a papír előtt ülsz és dolgozol, hanem folyamatosan. Járj nyitott szemmel! Amikor mész az utcán, figyeld a plakátokat, a hirdetéseket, a boltok cégéreit, gyűjts szórólapokat. A boltban ne csak beletedd a bort a bevásárlókocsiba, hanem nézd meg jól a címkéjét. Tartsd nyitva a szemed és folyamatosan tájékozódj, hol tart a szakma! Ez segíthet abban, hogy mindig képben legyél, ismerd a trendeket, és legyenek ötletek a tarsolyodban.
Vagyis grafikusnak lenni nem munka, hanem életforma. Mint a legtöbb művészi szakma, átjárja az embert teljes egészében: része a mindennapjaidnak, állandóan jelen van az életedben. Ha jól akarod csinálni, egy pillanatra sem felejtheted el a szemedet. Hiszen a vizualitásoddal akarod meghódítani a világot.
Szólj hozzá a cikkhez!