Sokan mondják, hogy csalódtak az emberekben. Vajon kivel van a baj ilyenkor, velünk vagy a világgal? Időnként úgy érezzük, valaki cserbenhagyott, mert mást kaptunk tőle, mint amit vártunk. A csalódás alapja nagyon gyakran félreértés. Tanuld meg a hozzáállást, ami segít elkerülni a bajt.
Csalódást sok minden okozhat: van, akinek hátat fordítanak a bajban, és van, aki nem kapja meg azt az érzelmi támogatást valakitől, amit elvárt volna. Van, aki rendre azzal szembesül, hogy a másik nem tartja be az ígéreteit, és van, aki durva átverésnek esik áldozatul. De csalódhatunk önmagunkban is, saját érzéseinkben, okozhat csalódást például a szerelem is.
A csalódás tehát sokféle lehet, de egy dolog minden fajta csalódásra igaz: hogy fájdalom és harag kíséri. Következménye mindig neheztelés, olykor hosszú haragtartás is lehet.
A neheztelésnek megvan a maga funkciója az életünkben: megvéd minket azoktól az emberektől, akik rosszul bántak velünk, vagy kihasználták sebezhetőségünket. Azonban a hosszú távú haragtartás már nem önvédelem, hanem önkorlátozás. A haragtartás nem engedi, hogy harmonikus érzelmi életet éljünk.
A csalódás sokszor elkerülhető lenne, mert a másik fél nem szándékosan árt nekünk. Van, hogy egyszerűen csak nem tud úgy viselkedni, ahogy elvárjuk, vagy nem tudja, hogy mit várunk el tőle. A csalódást ugyanis valójában az okozza, hogy az elvárásaink nem teljesülnek. Így valójában a saját hozzáállásunkon kell változtatnunk ahhoz, hogy ne csalódjunk.
El kell fogadnunk, hogy az emberek nem tökéletesek, és életünk krízishelyzeteiben nem feltétlenül azt kapjuk tőlük, amit reméltünk. Időnként valójában segíteni próbálnak, de nem azt teszik, amit mi tennénk a helyükben, ezért félreértjük a szándékukat. Gyakran előfordul, hogy mást várunk valakitől, mint amit ad – többet vagy mást.
Ha nehéz élethelyzetben vagyunk, egyáltalán nem könnyű megbecsülni és megfelelően értékelni azt, amit másoktól kapunk. Az intenzív fájdalomérzés kiszorít minden mást, ezért nem vesszük észre azokat a szép gesztusokat, amelyeket egy-egy ember tesz az irányunkban, pedig pont az ilyen időszakokban lenne legnagyobb szükségünk rájuk.
Észrevenni és értékelni
Dr. Kelsey Crowe a Kaliforniai Állami Egyetem oktatója szociális gondozó szakon, és jól ismeri, régóta kutatja a részvét, az empátia területét. Saját életéből hoz szívbe markoló példát a diákjai számára, akiket arra tanít, hogy értékeljék, amikor mások törődni próbálnak velük.
Dr. Crowe fiatalon vesztette el édesanyját, aki egy mentális betegségnek esett áldozatul. A lány éppen Afrikában dolgozott önkéntesként, és úgy érezte, mindenki magára hagyta. Megírta édesanyja egyetlen barátnőjének, hogy fél visszatérni az Egyesült Államokba, mert már nincs hová hazamennie.
A hölgy válaszolt, de nem ajánlotta fel, hogy lakjon nála, amíg szükséges, és ez nagyon rosszul esett Dr. Crowe-nak. Aztán tizenöt évvel később újraolvasta a levelet, amely akkoriban nagy csalódást okozott neki, és rábukkant egy fontos sorra, amit annak idején nem vett észre.
„Időnként mindenkinek szüksége van egy anyára. Szeretnék az édesanyád lenni, amikor szükséged van rá.”
Ez az egy sor mindent megváltoztatott, más megvilágításba helyezte a történteket. Bizonyíték volt arra, hogy valaki igenis törődött Dr. Crowe-val, csak ő fájdalmában éppen azt nem hallotta ki a sorokból, amit a legjobban szeretett volna hallani.
Sokszor azért csalódunk az emberekben, mert nem vesszük észre, mit adnak nekünk. Ha a kedvességre tett erőfeszítéseiket leértékeljük, ha azt mondjuk, ez kevés, akkor valószínűleg sokat fogunk még csalódni.
A csalódás gyakori oka: észrevétlenül maradnak a gesztusok
Ha visszagondolsz múltbeli csalódásaidra és arra, hogy kire számíthattál és kire nem, érdemes azt is végiggondolni, kik azok, akik most is melletted vannak.
Minden egyes gesztust, amelyet vigasztaló szándékkal tesz egy barát, családtag, kolléga, szomszéd vagy akár egy idegen, értékelni kell. Legyen az egy ölelés, egy beszélgetés, az, hogy a másik meghallgat, hazavisz, meghív moziba: bármit tesz is érted, becsüld meg!
Nem kell köszönőlevelet írnod vagy bármit mondanod, pusztán az, hogy észreveszed a gesztust, érzékeltetni fogja háládat a másik féllel. Ezáltal megkönnyíted az embereknek, hogy tegyenek érted valamit vagy adjanak valamit neked.
Ez nem azt jelenti, hogy mindennek csak a jó oldalát nézd. Ez azt jelenti, hogy légy nyitott arra a nagylelkűségre és kedvességre, amely valójában ott van az emberekben, csak olyan formában nyilvánítják ki, amelyre nem számítottál.
Nemcsak te félsz, hogy cserben hagy, ő is fél, hogy csalódást okoz
Ha az emberek úgy érzik, nehéz a kedvünkre tenni és félnek, hogy csalódást fognak okozni nekünk, akkor nagyobb az esély, hogy visszariadnak a gesztusoktól. Nem azért nem tesznek semmit vagy nem kínálnak segítséget, mert önzők vagy gonoszak. Egyszerűen csak félnek a kudarctól, ahogy mindenki.
Persze, vannak olyan emberek is, akik újra és újra cserben hagynak, így megtanulod, hogy keveset vagy semmit ne várj tőlük. De nem ők azok, akiket be akarsz vonzani az életedbe. Azok, akikről beszélünk, őszinték és jó szándékúak, és minél inkább észrevesszük, amit kapunk tőlük, annál kevésbé fog fájni az, amit nem kaptunk meg.
Ha jobban tudsz kapni, akkor adni is jobban tudsz
A fentiek megszívlelése nemcsak abban segít, hogy több jóságot tapasztaljunk meg az emberek részéről, hanem abban is, hogy több örömünk legyen abban, amikor mi adunk másnak. Ugyanis ha úgy érezzük, valaki cserben hagyott, mert nem tett értünk eleget, akkor gyakran saját másokért tett erőfeszítéseinket is ezzel a szigorú mércével mérjük.
Sokszor azért riadunk vissza attól, hogy segítsünk valakinek, mert alkalmatlannak érezzük magunkat a segítségnyújtásra. Semmit se teszünk, mert félünk, hogy amit teszünk, az nem lesz jó vagy nem lesz elég.
A másik véglet az, amikor túl sokat adunk és túlságosan feszengve, ezért az, akinek segíteni akarunk, sokkal nehezebben fogadja el tőlünk a segítséget.
Egy empátiás gyakorlat, amely segít túllépni a neheztelésen
Időről időre mindenkivel előfordul, hogy csalódás éri és megharagszik valakire, A következő gyakorlat segít legyőzni a harag érzését.
- Gondolj valakire, aki cserben hagyott! Nem számít, kicsi vagy nagy dologról van szó, nem számít, barát, családtag, szomszéd vagy valaki más a szóban forgó személy, de az illető nem tett meg valamit, ami fontos lett volna neked. (Ne olyasvalakire gondolj, aki folyton cserben hagy – az ilyen személynek nem is lenne helye az életedben).
- Írj egy rövid, fiktív üzenetet ennek a személynek! Kezdődjön ezekkel a szavakkal: „Úgy éreztem, hogy cserben hagytál, amikor…”
- Mielőtt írni kezdenél, tedd fel magadnak a következő kérdéseket (a válasz lehet „igen” is és „nem” is akár az összes kérdésre, és attól még ugyanúgy jogod van csalódottnak érezni magad).
- Elismertem-e, hogy segítségre van szükségem?
- Értékeltem-e azt, amit ettől a személytől kaptam (annak ellenére, hogy teljesen más volt, mint amit szerintem fel kellett volna ajánlania)?
- Többet kértem / vártam el, mint amit ez a személy akkor képes volt nyújtani?
- Megváltozott-e ez a személy azóta?
- És most, ha úgy érzed, készen állsz rá, bocsáss meg ennek a személynek! Ha egyszer felismerted, mi a haragod vagy neheztelésed forrása, az segít együttérzést és empátiát gyakorolni, ezáltal megszabadulhatsz a nehezteléstől.
Ne feledd, hogy a megbocsátás lényege nem az, hogy a másiknak jót tegyél, hiszen a megbocsátással magadnak teszel jót.
Persze, jó másoknak is, hiszen a harag nem engedi, hogy segíts azokon, akiknek szükségük volna rád. Írd le: „Megbocsátom, hogy nem segítettél nekem, mert…”
A csalódás okozta kétely leküzdése
A csalódás rombolja az önbecsülésünket, mert önkéntelenül felébred bennünk a gyanú, hogy talán azért nem bántak úgy velünk, ahogy szerettük volna, mert nem érdemeltük meg. Méltó vagyok-e arra, hogy mások mellettem álljanak? Elég jó vagyok? Megérdemlem a segítséget? Lehet, hogy ilyen kérdések sorjáznak a fejünkben. Ha mindenki cserben hagy, akkor biztos velem van a baj, nem?
Ha így érzel, még nehezebb elengedni a sérelmet és leküzdeni a neheztelést. Hiszen abban a hitben élsz, hogy a másik ember téged minősített, amikor csalódást okozott. De a megbocsátás akkor is fontos, és a te érdekedet szolgálja.
Megbocsátani nem azt jelenti, hogy nyomd el az érzéseidet és reméld, hogy egyszer majd maguktól elmúlnak. Ha sikeresen akarsz megbocsátani és elengedni, akkor muszáj leásnod a harag vagy fájdalom forrásáig. Ehhez szükség lehet egy barát vagy esetenként egy pszichológus segítségére.
„Gyakori, hogy a harag, a neheztelés mélyén nem más rejlik, mint az érzés, hogy értéktelenek vagyunk” – szögezi le Crowe.
Megbocsátani akkor sikerül a másiknak, ha be tudjuk látni, hogy akármit is tett az illető, a dolog őróla szólt és nem rólunk. Ez persze nem menti fel őt a felelősség alól, ha helytelenül viselkedett, csak annyit jelent, hogy megbocsátunk neki.
Nem azért, hogy feledjünk, hanem mert a megbocsátás által többet tanulhatunk meg a másikról, önmagunkról, és megszabadulhatunk a harag bénító érzésétől.
Szólj hozzá a cikkhez!