Nemrég hallhatta mindenki a hírt, hogy módosított a kormány az abortusz-törvényen. Ezentúl az abortuszra bejelentkező nőknek még a döntés előtt meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját. Az orvos nem végezheti el a műtétet, ha nincs rajta a nő papírján, hogy bemutatták neki a születendő gyermek életfunkcióit.
Megszülettek az első nyilatkozatok is. Az ellenzék szerint ez szigorításnak számít. A kormány szerint nem számít szigorításnak, mert nem korlátozza a nők döntési szabadságát. Megszólaltak civilek is, pro és kontra. Vannak, akik aggódnak, hogy ez túl nagy lelki megpróbáltatást jelent az abortuszra készülő nőknek, akik többnyire amúgy is nehéz élethelyzetben vannak. Mások a születendő gyermek nézőpontjából fogják meg a dolgot, és azt mondják, ha csak egyetlen gyermek élete is megmenthető ezzel a törvénnyel, akkor már megérte.
Olyan kort élünk, amelyben az élet védelme áll első helyen. Ezért tiltják hazánkban az eutanáziát, ezért büntetik az öngyilkosságban való segítségnyújtást, és ebbe a sorba illeszkedik ez a törvénymódosítás is, amelynek célja tudatosítani a nőkben, hogy egy új élet fogant meg bennük, amit az abortusszal elpusztítanak. Ugyanakkor ez csupán egyfajta ráhatás, motiválás, semmi több.
Az, hogy meg kell hallgatni a szívhangot, nem kötelez semmire. A nő nyugodtan megcsináltathatja ezután az abortuszt, ha akarja, ennélfogva a döntési szabadságot nem korlátozza a törvény.
Az élet védelmével mint céllal egyet lehet érteni. Azonkívül a törvény még így sem szigorú. Nem írja elő, hogy kötelező megszülni a gyereket. És ha valaki úgy dönt, hogy megszüli, nem kötelező felnevelni. Az állapotos nő többféle döntést is hozhat a születendő gyermekkel kapcsolatban: dönthet úgy, hogy megszüli és felneveli, vagy dönthet úgy is, hogy megszüli, de nem neveli fel, hanem örökbe adja. De aki úgy dönt, hogy nem szüli meg, azt sem bünteti a törvény. Tehát nem az abortusz tiltásáról van szó.
Szerintem az egésznek csak az a célja, hogy egyetlen finom meggyőzési kísérletet beiktassanak a rendszerbe: a törvényalkotó nyilván azt reméli, hogy a nők egy része képtelen lesz elvetetni a gyerekét, ha meghallja a szívhangját.
Ez egy pszichológiai módszer, így próbálnak hatást gyakorolni arra a nőre, aki döntéshelyzetben van. Az, hogy megpróbálják, és ezt az új élet védelme érdekében teszik, szerintem nem problematikus. Meg lehet próbálni, aztán vagy sikerül hatni az adott nőre, vagy nem. Vannak országok, ahol bevált a módszer, és állítólag sokan döntenek úgy, hogy megtartják a gyermeket, miután hallották a szívhangját.
A hangoztatott célokkal tehát egyet lehet érteni. Hiszen nyilvánvaló, hogy a magzati élet védelemre szorul, és ha már megfogant egy gyermek, akkor jó lenne, ha megszületne (még akkor is, ha állami gondozásban kell felnőnie vagy nevelőszülőkhöz kerül). Azt gondolom, egy nehéz élethelyzetben levő, de mentálisan ép, pszichésen egészséges nő számára nem jelenthet elviselhetetlen lelki terhet az, hogy meghallgat pár szívdobbanást. De azt nem tudom, hogy aki már eleve meg van zuhanva lelkileg, arra ez hogyan hat. Szerintem van olyan eset, amelyben nem látható előre, hogy ez a pszichés ráhatás mit vált ki a nőből, és zavar, hogy ezzel az esettel a törvény nem foglalkozik külön.
Van egy helyzet, amelynek fennállása esetén aggályos számomra ez az új szabályozás. Mi van akkor, ha egy nőt megerőszakolnak, és így esik teherbe? Nem szabad megfeledkezni azokról, akik egy bűncselekmény következtében fogannak meg. Én finomítanék ezen a törvényen, beleírnám, hogy nemi erőszak áldozatának nem kötelező meghallgatnia a szívhangot.
A megerőszakolt nő már eleve áldozat, aki egy súlyos lelki terhet cipel, és érthető, ha a vele történtek emlékétől, nyomaitól is szabadulni szeretne, ezért jelentkezik abortuszra. Ha ebben a leromlott mentális állapotban alkalmazzák nála ezt a pszichés nyomásgyakorlást, akkor akár össze is roppanhat. Szélsőséges esetben akár meg is ölheti magát.
A lap aljára értél, kattints a 2. oldalra!
Szólj hozzá a cikkhez!