A független újságírás halott! – Gondolatok átideologizált világunkról

A független újságírás halott - Gondolatok átideologizált világunkról
Újságíró. Kép forrása: freesvg.org

 

 

Egy amerikai szocialista lap szerkesztője egyszer azt mondta: „Nem azért vagyok újságíró, hogy egyszerűen csak híreket juttassak el az emberekhez. Én azért dolgozom, hogy nap mint nap új szocialistákat teremtsek.” Ez egy fiktív világban hangzott el (Heywood Broun: Pieces of Hate and Other Enthusiasms), de akár a valóságban is kimondhatták – bevallhatták – volna. Mert szóról szóra így van.

Emberek, rá kell döbbennünk, hogy a hitelesség nem követelmény az újságírásban! Az újságíró akár így is fogalmazhatott volna: „Nem az a célom, hogy az igazat mondjam az olvasóimnak, hanem az, hogy szocialistává tegyem őket.” Újságíróinkat ez az elv vezérli a munka során. Aki nem ezen elv szerint dolgozik, azt kirúgják. És az agresszív propaganda megköveteli, hogy az ellenoldal is ilyen elvek szerint dolgozzon, különben legyűrik.

Ennek a politikai-ideológiai harcnak az olvasók isszák meg a levét. Mert az igazat nem tudják meg soha. Senkitől. Semmiről. Az igazságnak mindig csak egy torzított változatát fogják megismerni. Az adott újságíró politikai nézetei szerint való tükörben fogják látni a világot, és soha nem úgy, amilyen a világ valójában.

Mert az élet már a legkisebb sejtjéig átpolitizált. Már információt se kapsz anélkül, hogy meg akarnának téríteni, hogy valamilyen eszme vagy világnézet hívévé akarnának tenni. Lassan már levegőt se vehetsz anélkül, hogy egy politikai szlogent lélegeznél be.

A XXI. században ideológiák körül forog a világ. Semmi nincs már önmagában, semmi sem független már. Minden csak egy ideológia mentén nézhető és értelmezhető.

És aki megpróbálja lehántani a valóságról az ideológiát, attól rövid úton megszabadulnak, minimum befogják a száját, hogy ne terjeszthesse a gondolatait. Mert valamilyen ideológiád kell, hogy legyen. Ha az ő lapjukba írsz, nem buktathatod le őket.

A független újságírás halott. De az is lehet, hogy sohasem létezett… Aki függetlennek mondja magát, hazudik. A sajtó és a média csupán egy propagandagépezet. Nincs itt független hírközlés, nincs igazmondás. Mikor mondtak az újságírók utoljára igazat? Már száz éve sem! Az első világháború előtt is ment a háborús propaganda, ment az uszítás, és a leírt szó nem volt igaz már akkor sem.

Ha tényleg független akarsz lenni, megfojtanak, mert a függetlenség lehetetlen. Akármiről beszélsz, mindenképpen el kell foglalnod egy adott pozíciót, fel kell venned egy adott nézőpontot. Mindenhez van egy narratíva, amit magadévá kell tenned. Ma már nem is lehet úgy beszélni a dolgokról, mintha önmagukban léteznének, értelmezések és narratívák nélkül. Ma már mindent csak ideológiai szemüvegen át lehet szemlélni.

Isten hozott a XXI. században! Nagyon különbözik a XX. századtól? Legyünk őszinték: nem nagyon. Éppen most menetelünk bele ugyanabba a csapdába, mert az ember nem tanul. Az emberiség nem tanul a saját múltjából. De hogy is tanulhatna belőle, hiszen ma már a történelmet is elferdítik, sőt, eltörlik bizonyos helyeken!

A woke mozgalom szlogenje: „A múltat végleg eltörölni” – ismerős? Visszatért a régi kommunista alapelv. Semmi se igaz, csak az, amit mi mondunk.

Isten hozott a szép új neobolsevik világban, ahol nem ismerheted meg a múltadat, és ahol mindent torzan kapsz. De örülj, ha egyáltalán kapsz valamit.

Magyarországon ma még beszélhetsz. Elmondhatod, ha valami nem tetszik. Nem úgy, mint odakint, mondjuk Németországban. Ha német lennék, vajon le merném írni ezt? Lehet, hogy nem. Sőt, biztos, hogy nem.

Meddig szívtuk a szabadság levegőjét, 30 évig? És most új típusú, nyugati diktatúra lesz? Hát, nem tartott sokáig… túl szép is volt, hogy igaz legyen. Nem szabadultunk meg a póráztól, csak gazdát cseréltünk. Már nem Moszkvában van a vége, hanem Brüsszelben, de attól még póráz maradt.

És most a gazda elkezdi kurtábbra fogni a pórázt. Európa összes népe közül a magyar vergődik legjobban a rövid pórázon. A magyar ezt nem tűri. Erre már a komcsik is rájöttek, nem véletlenül volt itt puha gulyáskommunizmus. A magyart te rövid pórázon sokáig meg nem fogod. Jó lenne, ha erre Brüsszel is rájönne. Ha a szovjetek rájöttek, a nyugatiak is megtanulják… előbb-utóbb.

Olyan világban élünk, amelyben minden egyre torzabbá és betegebbé válik. Minden, amit normálisnak tudtunk, hirtelen ellenség lett, és az abnormális lett a normális. Nyugaton már nincs objektív mércéjük a dolgoknak. Minden eltorzult, a természetes természetellenes lett, a természetellenest pedig természetessé akarják erőltetni. Nincs már a világnak sarokpontja, tengelye. Nincsenek biztos értékek, amelyek mentén forog. Minden felborult, összevissza gurult, elvesztette realitását, szubjektivizálódott. Jó az, amit jónak gondolok, és rossz az, amit rossznak. Csoda, hogy törvények még vannak, és az országok működnek. Tényleg csoda.

Írd te az első hozzászólást!

Szólj hozzá a cikkhez!

A csillagozott adatok kitöltése kötelező. Az email címed nem fog megjelenni.


*